Spirituális vagy realista vagy?

Az emberek általában 3 félék. Egyik részük spirituálisnak mondja magát, a másik részük realistának, illetve vannak a realisták, akik azért érdeklődnek a spirituális tanítások iránt.

Hogy kinek van igaza, azon lehet sokat vitatkozni, hiszen mindenki mást tapasztal. De miért veszélyes, ha csak így, vagy csak úgy gondolkodunk?

Ki a spirituális ember? Mindenki. Mivel Spirit = Lélek, ezért nincs olyan ember, aki ne lenne spirituális. Különbözőség a gondolkodásmódban van.

A realista megfogalmazása:  „gyakorlatias gondolkodású, aki figyelembe veszi a valóságos helyzetet, és abból indul ki.” De mi is a valóságos helyzet? Mi a valóság? A családállítások alkalmával minden esetben tapasztalhatjuk, hogy a valóság nem az, amit látunk. Vagyis, amikor realisták vagyunk, akkor csak a fizikai valóságot vesszük figyelembe, ami azonban csak a jéghegy csúcsa. Tehát, a realista ember a valóságnak csak egy szeletét látja. Viszont a „csak” spirituális ember is csak egy részt lát az egészből.

Semmi nem véletlen az életünkben. Minden eseménynek, ami velünk történik annak valamilyen módon mi voltunk az elindítója. Ami a fizikai világban körülvesz bennünket, az a gondolataink, érzéseink, tetteink következménye. Mind a csak spirituális, mind a csak reális emberek fél lábon állnak. Nem lehet ugyanis szétválasztani a két világot.

A „nagyon” spirituális emberek gyakran követik el azt a hibát, hogy csak lelki síkon mozognak. Ezt sajnos a környezetemben is látom. Ilyenkor sajnos átesünk annak a bizonyos lónak a túloldalára. Mert mi történik ilyenkor? Rengeteget meditálunk, dolgozunk magunkon, előadásokra, tanfolyamokra járunk, olvasunk, ismereteinket videókkal bővítjük. Közben azonban elfeledkezünk valami nagyon fontos dologról: az életről. Az élet nem csak a meditációról szól, nem csak arról, hogy folyamatosan dolgozzunk magunkon. Az életet közben élni kellene, kint a világban.

Nemrég valaki azt kérte tőlem, hogy dolgozzunk nőiességre és a szexuális blokkokra. Mikor kicsit elbeszélgettünk, kiderült, hogy párkapcsolatot nem szeretne. Majd esetleg valamikor, ha már „tökéletes” nő lesz, és minden blokkot feloldott magában.  De hogyan lehetne a nőiségünket és a szexualitásunkat megélni párkapcsolat nélkül? Hiszen egy társ mutat rá leginkább a még meglévő blokkjainkra, a korlátainkra. Honnét tudnánk, hogy hol tartunk valójában, ha nincs visszajelzés?

Gyakori, hogy ha spirituális életet élünk, akkor a fizikai világot lenézzünk, elutasítjuk. Sok embert látok, akik rengeteget dolgoznak magunkon, de az életük valójában áll. Nem jön a társ, nem jön a pénz, nem találják helyüket a világban. Mindez azért történik, mert az anyagi világgal nem szeretnének foglalkozni, illetve nem akarnak részt venni a fizikai világ történéseiben,  Ilyenkor hallom azokat a kifogásokat, hogy a pénz nem fontos egy spirituális embernek, mert nem számít, hogy hol lakom, milyen ruhát hordok stb.

Kapcsolati szempontból legtöbbször a szexualitást tartják bűnnek, piszkosnak, elfogadhatatlannak, feleslegesnek. Ez nem mindig tudatos, néha egy-egy oldás mutat rá erre.

A másik véglet, amikor csak a világ anyagi oldalát látjuk. Ezeknél az embereknél a leggyakoribb, hogy megvan ugyan a bőség, de mégis valami hiányzik. Sokszor hallom azt, hogy :  „ jó munkám van, sok pénzünk van, nagy ház van, szép család van, de mégis hiányérzetem van. Nem vagyok boldog”

Ilyenkor hiányzik az ember életéből a lelki oldal. Mert az anyagi világban ugyan minden megvan, de nem a lelkük szerint élnek. Például, rengeteg ember van, aki csak azért választ egy hivatást, mert az apa, nagyapa is azt csinálta. Közben, ha rajta múlna, teljesen mást csinálna. De nem lehet megszakítani a családi hagyományt, és ezért nem a szíve szerinti hivatást választja. Ez a döntés előbb utóbb visszahat, talán éppen az egészségére, hiszen ha sokáig csinálunk valamit, amit nem szeretnénk legbelül, abba bizony belebetegszünk. A testünk intelligens, jelzi, ha valahol letértünk az utunkról. Nem véletlenül van napjainkban a sok szív és érrendszeri betegség, ami az érzelmek szabad áramlásának a gátját jelzi, illetve a daganatos betegségek, ami pedig az elfojtásokra szeretne rámutatni.

Boldog életet akkor élhetünk csak, ha a spirituális életünket össze tudjuk egyeztetni a fizikai világgal. A lelkünkre hallgatva, a napi önmunka mellett éljük meg a fizikai világ örömeit is.

Élvezzük az életet, az ízeket, illatokat, színeket, a szerelmet, a barátokat, a természetet, a napsütést, az esőt, mindent, ami éppen történik velünk. Mert az élet egy kaland, és mi csinálhatjuk úgy, hogy a végén azt mondhassuk: ez jó móka volt.