1.0Soulwork - úton önmagadhozhttps://lelekutak.cafeblog.huLukács Tündehttps://lelekutak.cafeblog.hu/author/lukacs_tunde/<p>Magány, párkapcsolati problémák, társtalanság, társfüggőség, félelmek, depresszió, érzelmi labilitás, halálvágy, halálfélelem, gyermektelenség, kötődési képtelenség, túlsúly, folyamatos veszteségélmények, anyagi problémák, önszabotázs, állandó „megmentőakciók”, betegségek, stb.<br />A fent említett „tünetek” leggyakrabban egyetlen okra vezethetők vissza. Az anyaméhen belüli, korai ikervesztésre.</p> <p>A szakirodalom szerint a terhességek 8-10%-a – a tapasztalat szerint jóval nagyobb százalék - indul ikerterhességként. Az ikerpár egyik tagja azonban a várandósság nagyon korai szakaszában meghal. Mivel legtöbb esetben az anyának ekkor még tudomása sincs arról, hogy gyermeket vár, ezért sem az anya, sem később a nőgyógyász nem észleli a veszteséget. Az anyánál néha enyhe rosszullét, kicsi vérzés vagy hasi fájdalom jelentkezik, de ennek nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, korai tünetként kezelik. A „túlélő” ikertestvér azonban sejtszinten emlékszik arra, hogy az anyaméhben nem egyedül indult, hanem valaki volt mellette. Az így született csecsemők gyakran rengeteget sírnak, aminek az anya nem érti az okát.</p> <p>Az anyaméhen belüli ikervesztésnek sajnos még ma sem tulajdonítanak megfelelő figyelmet, pedig a családállítások alkalmával szinte mindig megjelenik egy vagy több ikertörténet. Vannak emberek, akiknél rendszeresen előkerül a téma, és sajnos sokszor egy életen át dolgoznunk kell vele. Az ikertestvér elvesztése az emberi élet legelső, és egyik legnagyobb traumája. Saját élettörténetem a bizonyítéka, hogy ha ez a korai veszteségélmény nem kerül napvilágra, bizony egy élet mehet teljesen rossz irányba. Számomra az ikertestvérem elvesztése olyan események sorozatát okozta, amelyek könnyen vezethettek volna a halálomhoz is. Lényegében élet-halál küszöbén álltam. Készülő könyvemben erről bővebben fogok írni.</p> <p>Az ikertestvér emlékét sokszor kivetítjük valakire. Legtöbbször a partnerre, ezzel létrehozva akár egy társfüggőséget, hiszen ugyanazt az elszakíthatatlan egységet keressük kapcsolatainkban, amelyet életünk kezdetén éltünk át. Természetesen ez a partner számára egy idő után teher lesz, és szabadulni szeretne ebből a túl szoros kötelékből, ezáltal létrehozzuk a következő „tünetet”, a veszteséget. A legtöbb nagyobb veszteségünk fájdalma, erre a korai fájdalomra emlékeztet bennünket.<br />Kivetíthetjük ezt a gyermekünkre is. Ilyenkor a szülő a széltől is óvná a gyermeket, és szinte „csüng” a gyermekén. Minden túl szoros kapcsolat utalhat ikertörténetre.</p> <p>Amikor az ikertestvér elvesztése napvilágra kerül, érezhető az a megkönnyebbülés, amely kihat az egész családi rendszerre. Ő létezett, még ha csak pár napig, akkor is egy kezdődő kicsi élet volt. Azt pedig már tudjuk, hogy a magzat a fogantatás pillanatától kezdve emlékszik sejtszinten a vele történtekre. Ezek az emlékek kelnek életre egy-egy családállítás alkalmával, esélyt adva a túlélő ikertestvérnek egy minőségi életre.</p>rich