Éjjel fél 3-kor kipattant a szemem, és ott volt a fejemben ez az írás. Meg sok más téma is. Egy ideje nem kaptam ihletet, hogy miről írjak, úgy látszik most visszajött a kreatív énem. Csak jöttek az infók sorban, és amikor így elindul odafentről az „adás”, akkor tudom, hogy azt „papírra” kell vetnem.
Sok embertől hallom, amikor nem tud dönteni valamiben, hogy végül is teljesen mindegy, hogy mit csinálunk, úgyis az történik, amit megírtunk magunknak. Van egy rossz hírem. Ez nem igaz. 🙂
Valóban készül egy életterv, mielőtt leszületünk ide az anyagi világba. Ám amikor felvesszük a fizikai testet, elfelejtjük ezt a tervet, és szabad döntést kapunk. Nem szabad akaratot, mert szabad akarata csak a Teremtőnek van. Viszont szabad döntésed van. Hogy a döntésed mindig megegyezik e az Isteni terveddel, az egy másik kérdés. Legtöbbször nem.
Miért nem? Mert a lelked helyet az egód kezd el irányítani. A legtöbb ember elveszti a kapcsolatot a lelkével, ezt családállításokon nagyon jól látjuk. Elveszünk a fizikai világ káprázatában, és elfelejtjük, miért jöttünk ide. Azért, hogy felismerjük, kik vagyunk valójában. Hogy Isteni lények vagyunk, és képesek vagyunk teremteni. Hogy mi vagyunk a saját életünk urai, és nem mások és a külvilág.
Az emberek nagy része nem a saját életét éli. Éli a szülők életét, a párja életét, vagy olyan felmenő életét, akinek a létezéséről nincs is tudomása. A legnehezebb feladat ezt felismerni, és visszatérni a saját utunkra.
Hiába írtál meg magadnak csodálatos szerelmet, ha nem mered kinyitni a szívedet. Hiába írtál meg magadnak bőséget, ha egy veszteségenergiát működtetsz, ami a családi rendszeredből jön. Hiába írtál meg magadnak csodálatos életet, ha nem a saját lelked iránymutatását követed, hanem a szülők, a párod, a gyereked elvárásai, hitrendszerei szerint éled az életedet. Arról nem is beszélve, hogy ha hozzád van kapcsolódva esetleg halott lélek, démon, entitás stb, akkor ezek tudattalanul befolyásolják a gondolataidat. Sok ismerősöm tudna erről mesélni, akik ezt átélték. Ilyenkor mondjuk, hogy az illető nem önmaga.
Szokták mondani, hogy emberek idő előtt elmennek, kilépnek a fizikai síkról. Ez azért történik meg, mert az illető elszakadt a Forrásenergiától, és elkezdett „csak” emberként működni. Így a tanulás folyamata leáll, és mivel a lélek nem látja értelmét, hogy tovább maradjon, az illető meghal. Aztán majd egy következő életben folytatja a megkezdett tanulást.
Amikor valaki ezt mondja, hogy nem kell döntést hoznom, úgyis az történik, amit megírtam, akkor ugyanúgy elhárítja a felelősségvállalást a döntéseiért, mint azok, akik másokat okolnak a saját életük kudarcaiért. Csak itt a Sorsra, Istenre tesszük át a felelősséget,
Sajnos….vagy nem sajnos :)…..szakmai ártalom, hogy amikor beszélgetek valakivel, átjön az energia, látom, hogy mit működtet. Egyszer egy ismerősöm megkért, hangolódjak rá a párjára, hogy mi lehet vele, mert napok óta nem jelentkezett. Megtettem, és elmondtam neki, hogy mit érzékeltem, és azt is, hogy valószínűleg még este hívni fogja. Így is történt. Aznap este felhívta a fiú, és elmondta neki szóról szóra azt, amit én reggel mondtam. „Csak” ennyi, hogy vegyük az infót valakiről. Ezért nem érdekel, hogy mit mond az illető, akivel beszélgetek, mert az energiája beszél helyette. Nagyon sokszor tapasztalom, hogy a kliens energiája, és az általa elmondott dolgok között nagyon nagy szakadék van.
Összegezve……akkor történik meg veled, amit megírtál magadnak, ha a lelked szerint élsz. Ehhez azonban ki kell kapcsolni a agyalás. Aki sokat beszél, az nem kapcsolódik a lelkével. A lélekben csend van, mégis sokkal több és hitelesebb az infó, mint az elménkben.
Lukács Tünde