Csalódások

Életünk során sok csalódás ér bennünket. Csalódhatunk gyermekként szülőben, testvérben, felnőve a párunkban, barátban, kollégában. Ilyenkor becsapva érezzük magunkat, és azt gondoljuk, a másik nem szeret minket. De miről szól valójában a csalódás?

Szülői szeretet nélkül

Amikor csalódunk, valójában egy olyan dolgot várunk el a másiktól, amire ő abban a pillanatban nem képes. Nem tudja azt megadni nekünk. A csalódás az elvárásaink következménye, elvárásaink pedig azért vannak, mert nem bízunk abban, hogy szerethetőek vagyunk.

Minden gyermek szeretetet vár a szülőtől, de van, hogy a szülő azt nem tudja megadni. Családállításokon gyakran látjuk, hogy amikor a gyermek képviselője kimondja azt a szülőnek, hogy – „hiányzott a szereteted” – akkor a szülő képviselője elmondja, hogy nem tudja, hogyan kellett volna szeretetet adnia, mert ő sem kapott a szüleitől. Illetve, nem volt előtte megfelelő szülői minta, ezért nem tudja, hogyan kell jó szülőnek lenni. Persze ez a gyermeket nem vigasztalja meg, hiszen ő ott, gyermekként csak azt érezte, hogy a szülei nem szeretik, és ez fáj.

Küzdés a szeretetért

Később, felnőve, azt a szeretetet szeretnénk behajtani a párunkon, amit a szülő nem adott meg. Azokat a dolgokat várjuk el a társunktól, amit hiányoltunk a szüleinktől. Szeretnénk, ha a párunk több időt töltene velünk, jobban figyelne ránk, jobban kimutatná a szeretetét, gyakrabban találkoznánk, illetve rengeteg elvárásunk lehet még felé.

Mindez azonban nem neki szól. Egyrészt, gyermekkori hiányunkat akarjuk pótolni ezekkel az elvárásokkal, másrész, azt gondoljuk, ha ő megadja nekünk mindezt, akkor ő szeret bennünket, hisz ő képes arra, amire a szülő nem. Vagyis ha megkapjuk azt, amit elvárunk, akkor szerethetőnek érezhetjük végre magunkat, de ha ő sem adja meg mindezt, akkor megkapjuk a visszaigazolást arra, hogy valóban nem szeret minket senki.

Mi a megoldás?

Én is végigmentem az úton. Elvártam, kérdőre vontam, hibáztattam, és szenvedtem. És amikor ráláttam arra, hogy mit működtetek valójában, akkor elkezdtem másképpen nézni a másikra, a másik reakciójára. Elővettem azokat a leveleket, amelyekben kérdőre vontam azért, amiket nem tett meg, és elkezdtem másként olvasni a sorok közt. Leírtam mindent, ami egy 4-5 éves gyermek elvárása volt a szülei felé, főleg az édesapám felé. Így vetítjük ki párunkra a saját gyerekkori sérüléseinket. Kivetíthetjük ezt egy barátra is, vagy akár egy kollégára. Most a párkapcsolatot emeltem ki leginkább, hisz ott vannak sérülékenyebb pontjaink. Ha ezt sikerül feloldanunk, akkor nem fog minket annyira érzékenyen érinteni például az, hogy ha a társunk nem akkor hív fel, amikor megígérte, vagy csak 1 nap múlva válaszol a levelünkre, illetve lemond egy programot.  Mert már tudjuk, hogy ez nem rólunk szól.

Minden csalódásunk abból ered, hogy elvártunk valamit. Hogyan lehet elvárások nélkül élni? Úgy, hogy megerősítjük az önbizalmunkat, elhisszük magunkról, hogy úgy vagyunk jók, ahogyan vagyunk. Ha nem minden úgy történik, ahogyan szeretnénk, az nem azért van, mert nem vagyunk elég jók, mert nem vagyunk szerethetőek. Mindebben segítségedre lehet a Családállítás és a Théta Healing is.