A napokban beszélgettem valakivel, és elmeséltem neki, hogy mennyire jól érzem magamat a bőrömben, mennyire boldog vagyok. Azt kérdezte tőlem, hogy ez valódi boldogság e, vagy csak álca, álarc kifele. Hiszen nekem is vannak problémáim. Akkor rájöttem: az emberek többsége el sem tudja képzelni, hogy hogyan legyen boldog a mindennapokban, minden ok nélkül, csak úgy.
Sokan azt gondolják, hogy a szorongás, a félelmek, a rossz érzések a normális dolgok a mai világban. Pedig nem így van. Sokszor már úgy érzi az ember, hogy ciki elmondani valakinek, hogy ő jól van, mert nem tudnak mit kezdeni a dologgal. Amikor nem megyek bele egy panaszkodós beszélgetésbe, vagy egy másokra mutogatós helyzetbe, látom, hogy a másik zavarba jön, vagy ideges lesz, mert nem tudja kezelni a helyzetet. Hiszen megszokta, hogy mindenki panaszkodik.
Én nem azért vagyok boldog, míg mások szenvednek, mert annyira különleges vagyok, hanem azért, mert a fájdalmat okozó régi sérüléseket kidolgoztam magamból. Amint egy újabb fájdalmas élmény ér, már nem szenvedek miatta, hanem rögtön megyek bele a mélyen lévő kiváltó okokba. Erre jó a Théta Healing, ami azonnal, sokszor pár percen belül kioldja a lelki blokkot.
Ezen kívül, még egy tényező fontos. Nekem is vannak gondjaim, fájdalmaim, engem is ér stressz, és történnek az életemben negatív dolgok is. Egy dolog változott meg bennem. Már nem megyek bele az önsajnálatba. Abban a pillanatban, ahogyan felelősséget tudsz vállalni az életedért, abban a pillanatban elkezd az életedben jelenlévő negatív dolgok száma csökkenni, és a pozitív dolgok száma nőni. Ha negatív élmény ér, akkor nem azt nézem, hogy ki a hibás, hanem megnézem azt, hogy az a helyzet mit mutat nekem. Mert ott megoldandó feladatom van. Nem a külvilágban, hanem a lelkemben. A megoldás soha nem a külvilágból fog jönni a nehéz helyzetekre, fájdalmakra, hanem belülről.
A felelősségvállalás azt jelenti, hogy nem másokat okolok az életem történéseiért, hanem tudom, hogy én vagyok a felelős mindenért. Hiszen én teremtettem meg azt a helyzetet. Azt jelenti, hogy leteszem az áldozatszerepet, amit az őseimtől átvettem. Mert az áldozatszerep leggyakrabban nem a miénk, csak újrajátszunk egy mintát.
Persze ezek után érdekes érzés lesz, hogy nincs kit okolni, hogy nem lehet sajnálgatni magunkat, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk. Én is élveztem ezt régen, bevallom. Imádtam tapicskolni az önsajnálatban.
Az áldozatszerep egy dologra nagyon jó. Figyelmet kapsz. A figyelmet úgy éred el, hogy sajnálatraméltónak, szerencsétlennek állítod be magadat. Jelen van egy minta, ami szerint a figyelmet csak játszmákon keresztül, betegségeken keresztül, negatív történéseken keresztül tudjuk elérni, megszerezni. Mindez azért van, mert ezek nélkül nem tartjuk szerethetőnek magunkat, úgy érezzük, csak önmagunk miatt nem figyelnének ránk. Bizony sokan akár egy daganatos betegséget is létrehoznak azért, hogy figyeljenek rájuk. Ha más nem, legalább az orvos. Ezért látunk mindig annyi idős embert az orvosi rendelőkben, mert ők az orvostól kapnak ezáltal figyelmet. Főleg, ha egyedül élnek.
Amíg nem tudsz önmagadban boldog lenni, minden olyan dolog nélkül, amit most a boldogságod zálogának érzel, addig hiába kapod meg amit szeretnél. Hiába lesz siker, pénz, új szerelem, nagy ház, autó, vagy bármi, ami a vágyad. Ha most boldogtalan vagy, akkor ezektől reméled a boldogságod. Megadni azonban egyik sem fogja. Mert egy valami mindig hiányozni fog. Önmagad. A kapcsolat a lelkeddel.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: