A szerelem akkor az igazi, ha nem tudjuk megmagyarázni. Ha nincs oka, feltétele, ha a kérdésre, hogy mit szeretünk a párunkban, nem igazán tudunk választ adni. Hiába vannak elképzeléseink arról, milyen társat szeretnénk, az élet legtöbbször nem azt adja, amit mi várunk. Vannak kapcsolatok, amelyek nem is szerelemnek indulnak, aztán mégis időközben átváltoznak egy másfajta érzelemmé. Legtöbben azt gondolják, az igazi szerelem jön, mindent elsöpör, és happy end lesz a vége. Pedig a mindent elsöprő, hirtelen jövő szerelmek ritkán végződnek happy end-el.
Sok házasság bomlik fel az utóbbi időben. Nem csak a házasságok, az élettársi kapcsolatok is szétesőben vannak. Rengeteg nő és férfi él egyedül, már-már feladva a reményt, hogy párt találjanak. A nők a férfiakra, a férfiak a nőkre mutogatnak.
Legtöbben azt sem tudják, mit/kit keresnek. Egyszerűen nem akarnak már egyedül lenni, ezért belemennek olyan kapcsolatokba is, amelyek nem adnak nekik boldogságot. Szorít az idő, nyaggatnak a barátok, a gyerek, rossz a bizonytalanság, apa/anya kell a gyereknek mindenáron, és még sorolhatnám azokat a dolgokat, amelyek arra késztetik a nőket/férfiakat, hogy mindenáron kapcsolatot létesítsenek valakivel. Aztán majd elleszünk valahogyan. A leggyakoribb indok, amiért főleg a nők gyorsan szeretnének párt találni az, hogy „ciki” egyedülállónak lenni. Szebben néznek rád, ha egy boldogtalan kapcsolatban élsz, mintha egyedülálló vagy.
Aztán végre szerencsénk van, és bekopog a szerelem. Mi pedig fejest ugrunk bele, és élvezzük az életet . Élvezzük, hogy végre szerelmesek vagyunk, hogy szerethetünk és szeretnek minket. Aztán mégis mindig valami közbejön. Internetes beszélgetések százai szólnak arról, hogy hetente, havonta, vagy ha szerencsénk van pár havonta új kapcsolat, új szerelem jön az életünkbe, amiről kiderül, mégsem volt az igazi. Mi lehet a baj?
A fent említetteken kívül két dolgot lehet látni leggyakrabban a párkapcsolati problémákban. Az egyik, hogy kivetítünk egy általunk elképzelt ideát a párunk felé. Belevetítünk olyan dolgokat, tulajdonságokat, amelyekkel nem rendelkezik. A szerelem múlásával – ami sok esetben nem is szerelem, csak vágyaink kivetítése – ezek az elképzelt ideák összetörnek. Ráébredünk, hogy párunk nem az az ember, akinek képzeltük. Ez után legtöbbször mi vetjük a szemére, hogy nem ezt ígérte nekünk, holott mi kergettünk álomképeket. A másik gyakori gond, hogy a szerelem „egymagában” áll. Vagyis csak a szerelem érzése jön létre, de hiányzik a kapcsolatból néhány dolog, mi létszükséglet lenne egy működő párkapcsolatban.
Az egyik ilyen nélkülözhetetlen dolog a barátság. Még a szerelem kialakulása előtt kellene létrejönnie a felek közt a barátságnak. Ha ez hiányzik, nem lesz valódi „kapcsolódás” a dologból. A szerelem ugyanis nem kapcsolat, hanem kapcsolódás két ember között. A barátság adja meg az intimitás, a bensőségesség és biztonság érzését. A barátainkkal biztonságban érezzük magunkat, mert tudjuk, feltétel nélkül elfogadnak bennünket. Ez azonban legtöbbször hiányzik a párkapcsolatokban. Feltételeket szabunk, ami valahogy így hangzik: „majd akkor szeretlek, ha ilyen vagy olyan leszel.” Vagyis elkezdjük párunkat az általunk vágyott elképzelések szerint formálni. Barátainkat nem akarjuk formálni, őket úgy fogadjuk el, ahogyan vannak. Ennek az elfogadásnak a megvalósítása lenne a cél a párkapcsolatokban is.
A másik dolog, ami legtöbbször hiányzik a párok életéből, az a cinkosság. Ha a párom a cinkosom, akkor tökéletesen megbízhatok benne, semmit nem kell titkolnom előtte, és a társam lesz mindenben. Mi ketten benne vagyunk egy külön világban, amit csak mi értünk, amit mi alakítottunk ki.
Az igazi szerelem égi adomány. Valaki hiába keresi, egész életében nem találja meg. Van, aki megtalálja, de elmegy mellette. És van, akinek sikerül felismernie. Még sajnos ők vannak kevesebben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: