Bárkit megkérdezünk, milyen társat, partnert szeretne, mindenki azt válaszolja, hogy olyat, aki elfogadja őt feltételek nélkül. Aki nem akarja megváltoztatni, aki nem akarja, hogy más dolgokkal, hobbival foglalkozzon mint eddig, és aki elfogadja a gyengeségeit is, aki mellett önmaga lehet. Ez az elmélet. A gyakorlatban azonban kicsit másképpen fest a dolog.
Azt mondják, nő és férfi soha nem fogják egymást megérteni, igazából megismerni. Mi, illetve ki lehet ennek az oka? Vajon engedjük e egyáltalán, hogy társunk megismerjen bennünket? Mivel az utóbbi hónapok családállításai szinte csak a párkapcsolatokról szólnak, ezért személyes tapasztalat alapján mondhatom, hogy mi nők is, de elsősorban a férfiak vastag páncél mögött létezünk. Vagyis inkább csak vergődünk. Nap mint nap megküzdve démonainkkal, félelmeikkel, és saját magunkkal. Most leginkább a férfiakról szeretnék néhány szót ejteni, mert jelen pillanatban az ő lelkük az, ami ezer sebből vérzik. Sajnos nem sokan látják ebből a szemszögből párjukat, vagy leendő párjukat, és ezért teszik fel a kérdést: Miért szeretik a férfiak a „könnyű” nőket? Ha neked is jár hasonló kérdés a fejedben, vagy hasonló cipőben jársz, akkor kérlek, mielőtt bármilyen döntést hoznál párodat illetően, előtte nézz a dolgok, vagyis az ő lelke mélyére. Mert a válasz nagyon közel van.
Bár minden férfi azt mondja, olyan nőt szeretne párjának, aki feltétel nélkül szereti és nem akarja megváltoztatni a saját elképzelései szerinti „pasira”, valójában ettől fél is, mert leginkább nem ezzel a helyzettel találkozott eddig, és ez ismeretlen számára. Ezt még nem tudja kezelni.
A valóság az, hogy ha egy olyan férfi, akinek előzőleg rossz tapasztalatai voltak a nőkkel, találkozik egy olyan nővel, aki valóban feltételek nélkül szereti őt, inkább elmenekül, mert az érzés, az „ismeretlen” túl félelmetes számára. Sokszor nem is érti, mi történik vele. Ezek a férfiak az ilyen nőt túl jónak, túl rendesnek tartják magukhoz képest, és bár minden lehetőség adott arra, hogy végre boldog, valódi szerelemben éljenek, ők szívesebben maradnak azoknak a nőknek a társaságában, akik nem szeretnek feltételek nélkül. De nem azért maradnak ott, mert ez jó nekik.
Ettől kezdve beindul az ördögi kör. Az elvárásokkal, feltételekkel, felborult értékrenddel, legtöbbször „önző szerelemmel” és még az egó által uralt érzelmekkel szerető nők aztán további lelki sérüléseket okoznak az amúgy is lélekben több sebből vérző férfinak. Aki egy újabb csalódás után lépne ugyan tovább, de mivel félelmei ismét megalapozottnak tűntek, miszerint „minden nő egyforma”, hisz megint pofonokat, megalázást kapott, továbbra is azokhoz a nőkhöz menekül, akiknél a legkevesebb érzelmi befektetésre van szükség.
„Ha nem viszek érzelmet a dologba, és vigyázok, hogy ne alakuljon ki kötődés, akkor nem sérülhetek annyira.” Többnyire ez a dinamika zajlik a lélekben. Nagyon sok férfi, addig van egy nő mellett, míg az komolyra nem akarja fordítani a kapcsolatot, vagy míg úgy nem érzi, hogy túl közel kerültek egymáshoz. Mostanában gyakori panasz, hogy a „Kedves” szó nélkül eltűnik. Többnyire az okot ebben tudjuk megtalálni. Így a magyarázkodást is el lehet kerülni.
Van e megoldás a problémára? Van e esélyük a valóban feltétel nélkül szeretni tudó nőknek arra, hogy a férfi elhiggye: most más lesz, mert most valóban önmagáért szeretik? Hogy most nyugodtan belemehet, beleengedheti magát a szerelembe, mert nem fognak visszaélni az érzéseivel? Megmondom őszintén, nem tudom.
Ha mi nők vesszük a fáradságot, ha valóban feltételek nélkül szeretjük azt az embert, akit utunkba sodort a Sors, akkor lehetséges, hogy rá fog jönni, most nincs mitől tartania. Viszont a páncél az idők folyamán szinte áthatolhatatlan lett, ezért a munka, hogy elérjük rajta keresztül a férfiak lelkét, néha emberfeletti erőt követel. De ha tényleg feltétel nélküli a szeretet/szerelem, akkor azt gondolom, a páncél előbb utóbb lehullik, mert igazán szeretni csak meztelen lélekkel lehet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: