Biztosan találkoztatok már olyan emberrel, aki nem tudott örülni semminek. Lehet az bármi – ajándék, siker, ünnep stb, az illető nem mutat különösebb érzelmeket. Mondják is neki sokszor, hogy milyen ember, nem is érdemes megajándékozni vagy meglepni sem. A dolog azonban sokkal súlyosabb és mélyebb ennél. Ezt mutatja meg Zsuzsa története, ki azért érkezett családállításra, mert soha nem tudta kimutatni az érzelmeit. Belül érzi ő az örömöt, csak kívül nem jelenik meg.
Zsuzsa 40 év körüli hölgy. Családja és barátai gyakran piszkálják, mert nem tudja kimutatni az érzelmeit. Ritkán látni az arcán örömöt, boldogságot. Annál több negatív megnyilvánulást mutat. Gyakran szomorú, bűntudatot érez, bár igazából nincs rá oka. Hiába vannak körülötte barátok, a családja, végtelenül egyedül érzi magát, magányos. Párkapcsolatai sorban tönkremennek, aminek állítása szerint ő az oka. Egy idő után elveszíti érdeklődését a partnere felé.
Sok „tünetet” sorol még fel Zsuzsa. Magába forduló, mindig keres valamit, de maga sem tudja megfogalmazni, hogy mit. Bármilyen jól mennek a dolgai, valami mindig hiányzik. Van egy állandó hiányérzet az életében. Vagy túlságosan ragaszkodik emberekhez, vagy egyáltalán nem enged közel magához senkit. Ezek az időszakok váltakoznak az életében.
Amikor átbeszéltük a problémákat, két képviselőt állítunk be a mezőbe. Egy képviselőt Zsuzsa személyének, és egy képviselőt az érzelmei megjelenítésére.
A két képviselő egy ideig nézi egymást, majd szinte egyszerre mozdulnak meg, és leülnek a padlóra. Egymással szemben, szinte egymás tükörképeként. Lábuk kis terpeszben, talpuk egymással szemben összeér. Mosolyogva néznek egymásra. Aki már gyakorlott terapeuta, érzi a megváltozott légkört. A megjelent dinamikának van egy különleges „hangulata”. Az egymással szemben ülő két ember boldogan mosolyog egymásra, úszva a viszontlátás örömében. Állításunkban az ikervesztés témájával találkoztunk.
A becslések szerint, a terhességek kb. 10 %-a – véleményem szerint sokkal több – ikerterhességnek indul, de az egyik embrió a terhesség első heteiben meghal. Erről legtöbbször sem az orvosok, sem az anya nem tud. Az anyát legfeljebb egy rossz álom, vagy egy kisebb vérzés figyelmezteti a történtekre.
Az ikertestvér halála örökre nyomot hagy az életben maradt ikertestvérben.
Ők ketten már a terhesség kezdetén érzékelik egymást. Később már egymáshoz is érnek az anyaméhben, sőt át is ölelhetik egymást. Az életben maradt testvérben sejtszinten ott marad meghalt ikertestvére emléke, lenyomata, érzése. Előfordul, hogy egész életében keresni fogja az elveszett másik felét. Ezért az állandó hiányérzet, az állandó keresés.
Zsuzsa ikertestvére halálakor szinte „lefagyasztotta” érzelmeit. A veszteséget, a hatalmas fájdalmat így tudta túlélni. „Ha nincsenek érzéseim, akkor nem fáj, akkor talán túlélem.” Ez a dinamika zajlott le lelkében. Zsuzsa szemében megjelentek a könnyek. Zokogva borult ikertestvére nyakába, és végre elbúcsúzhattak egymástól. Elmondtuk az ilyenkor szokásos oldó mondatokat, és az állítás végén Zsuzsa megkönnyebbülve állt fel a földről. Azt mondta, úgy érzi, mintha egy mázsás súlytól szabadult volna meg a lelke. Arca is megváltozott az állítás végére. Lágyabbak lettek a vonásai.
Egy ikertestvér elvesztése az egyik legfájdalmasabb dolog. Még akkor is, ha ez a trauma az anyaméhben történt. Az ikrek közelsége, kötődése egymáshoz olyan mértékű, hogy azt általában semmilyen kapcsolat nem tudja felülmúlni. Sok idő kell, míg ez lelki szinten feldolgozódik. Sok embernél több állításon, több problémából kifolyólag is megjelenik az ikervesztés témája. Szeretném ajánlani mindenkinek, akinek hasonló „tünetei” vannak, hogy járjon utána, nincsen-e egy elveszített ikertestvér az élettörténetében.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: